1977-ben megmentette egy megégett baba életét. 38 évvel később lát egy fotót lát a Facebookon és lefagy..

Hirdetés

Egy ismeretlen nővér elképesztő szeretettel gondozta Amandát gyermekkorában, amelyről készült néhány megható fénykép is. Most felnőttként ismét találkoztak egymással.

Amanda Scarpinati babaként súlyos égési sérüléseket szenvedett egy párásító készüléktől. Az Egyesült Államok-beli Albany Medical Center kórházba szállították, ahol egy fiatal nővér vigyázott rá, amíg fel nem épült.

A róluk készült fotók 1977-ben megjelentek a kórházi folyóiratban. Amanda egész életében ezeket a képeket őrizgette, azt remélve, hogy egyszer majd megtalálja a nőt, aki gondoskodott róla, és megköszönheti neki.

Ezek a képek adtak Amandának erőt a legnehezebb időszakaiban:

Megnyugtat, ahogy ezeket a fotókat nézem a fiatal hölgyről – a nővérről, aki vigyázott rám. Érzem a szeretetét és törődését a képeken keresztül.

Amandának hosszú évekig nem sikerült megtalálnia a keresett személyt, akinek a nevét nem említették a kórházi jelentésben. Utolsó próbálkozásként a közösségi oldalakhoz fordult segítségért, posztolta a történetét, és a képeket a Facebookon. Szinte azonnal válaszoltak, hogy a fiatal nővér valószínűleg Susan Berger lehet. Susan emlékezett a babára:

Annyira nyugodt volt. Általában a csecsemők alszanak vagy sírnak műtét után. Ő pedig annyira csendes és bizalommal teli. Csodálatos volt.

Két héttel később találkoztak az Albany Medical Center-ben, ott, ahol történetük elkezdődött 38 évvel ezelőtt.

Kiderült, hogy az akkor 21 éves Susannak, Amanda volt az egyik első páciense. Soha nem gondolta volna, hogy 38 év távlatában valaki ennyire várja a vele való találkozást, és ilyen kedvesen bánik vele, csak azért mert 38 évvel ezelőtt jól végezte munkáját.

Nem tudom hány nővér olyan szerencsés, hogy valaki ennyi éven keresztül őrzi emlékét.”

Annyira meghatódtam, amikor elolvastam ezt a hihetetlen történetet, különös tekintettel arra, amit Amanda véghezvitt.

Oszd meg ezt a történetet, ha úgy gondolod, hogy a nővérek világszerte hihetetlen munkát végeznek. Igazán csodálatosak!harmonikum.co

 

A hölgy ezt kérdezte az öregembertől. „Mennyiért adja a tojásokat?” Az öreg eladó így válaszolt. „50ft egy tojás, asszonyom.” A hölgy ezt mondta neki.

Hirdetés

A hölgy ezt kérdezte az öregembertől. „Mennyiért adja a tojásokat?” Az öreg eladó így válaszolt. „50ft egy tojás, asszonyom.”
A hölgy ezt mondta neki. „Hat tojást kérek 200 forintért , vagy elmegyek.” Az öreg ezt válaszolta. „Jól van, vegye meg így, amit akar. Lehet, hogy ez jó kezdet, mert ma még egyetlen tojást sem tudtam eladni.”

A hölgy fogta a tojásokat, és elsétált; úgy érezte, nyert. Beszállt a puccos kocsijába, és elment egy flancos étterembe a barátjával. Ott ő és a barátja azt rendelt, amit szeretett. Ettek egy keveset, és sokat hagytak abból, amit rendeltek. Aztán a hölgy elment fizetni a számlát. A számla elég magas volt, 46000 forint; és a hölgy azt mondta az étterem tulajdonosának, hogy tartsa meg a visszajárót.

Lehet, hogy ez az incidens teljesen normálisnak tűnt a tulajdonosnak, de nagyon fájdalmas volt a szegény tojáseladónak.

A lényeg ez. Miért mindig azt mutatják be az emberek, hogy hatalmuk van a rászorulón, ha vesznek tőle valamit? És miért vagyunk nagylelkűek azokkal, akiknek nincs is szükségük a nagylelkűségünkre?

Egyszer olvastam valahol ezt.

„Az apám egyszerű árut vásárolt a szegény emberektől magas áron; annak ellenére, hogy nem volt arra szüksége. Néha még felárat is fizetett nekik. Aggódtam e miatt a tett miatt, és megkérdeztem tőle, miért csinálja ezt. Az apám ezt válaszolta. »Ez jótékonyság, amit méltóságba csomagolok, gyermekem.«”

Tudom, hogy a legtöbben nem fogják megosztani ezt az üzenetet, de ha úgy érzed, hogy az embereknek ezt látnia kell, akkor oszd meg, kérlek.

Talán adjunktus úr ha kérhetném…..szólt nagyképűen az orvos. A beteg válaszára azonban ledöbbent az orvos!!

Hirdetés

Dr Gyarmati Andrea történetét muszáj megosztanunk veletek.

Reggeli vizit. Haladunk. Főnök, beosztottak egyaránt. Olykor megállunk. Beszélgetés a beteggel. Hogy van? Köszönöm jól – elég sablonos. A betegek fekszenek, mind pizsamában vannak. Mi állunk szép fehérben a nagy varázslók összes kellékével. Mikor mi, csipogó telefon (manapság fonendoszkóp), vérnyomásmérő, tű, reflexkalapács. Ja és a nagy tudás, az is. A beteg legyen bárki, hivatását tekintve akárminek a feje, kiszolgáltatott helyzetben van. Akkor már jó adag gyerekgyakorlattal rendelkeztem, de a felnőttosztályon ezt a tézist markánsan megéltem.

Hogy van Tibor bácsi – kérdezi az egyik beteget az osztályvezető orvos.

Köszönöm jól – jön a válasz, majd mondja a doktor keresztnevét, szintén mellébiggyesztve a bácsi szót.

Jaj, itt botrány lesz, érzem, de nem, a doktor úr, csupán egy helyreigazítást eszközöl, azt mondja: talán adjunktus úr, ha szabad kérnem.

Semmi akadálya – szól a beteg. Én viszont kérném, hogy vagy főmérnök úr, vagy igazgató úr legyek, persze ha szabad kérnem, mert az vagyok – sőt még azt is hozzáteszi, hogy hol az.

Tökéletesen igaza van. Én, aki hajlamos vagyok mindent magamra húzni, ezért az egész orvostársadalom nevében szégyelltem magam. Valószínűleg ez meg is látszott rajtam.

Késő délután végzünk a műtétekkel. Behív a másodprofesszor, sajnos régen nincs már közöttünk, és azt mondja.

Hallom, mi történt reggel. Szeretném, ha megjegyeznél valamit, mert azt is hallottam nagyon kikészültél a történettől.

Hallgatok. Ez nálam elég ritkán fordul elő, általában akkor, ha tehetetlennek érzem magam.

Nem te hibáztál – mondja.

Tudom, meg se szólaltam, de akkor is…

Na kislány – 29 éves voltam – hozzá képest tényleg kislány -, jól jegyezd meg, amit egy öregember tanácsol. A beteg legyen akárki, híres ember, az atyaúristen, bárhol vezető főnők, kő gazdag vagy szimpla hétköznapi beteg, az ágyban fekszik a félelmeivel és fájdalmaival pizsamában, vagy olykor anélkül, és kiszolgáltatott. Gyakran felkelni sem képes. Ha lekezeled, ha fölényeskedsz, ha feleslegesen okozol testi vagy lelki fájdalmat lehet, hogy van egy doktori végzettséged, de nem vagy orvos a szó igazi értelmében.

Ne hajolj le hozzá, mert az leereszkedésnek tűnik, és az is megalázó. Ülj le az ágy szélére, vagy egy székre az ágy mellé. Mondd meg a nevedet és kérdezd meg, miképpen szólíthatod. Tekintsd partnernek. Hiszen rád bízta magát. Levetkőzik, mert kénytelen előtted. Tiszteld a méltóságát, az emberségét, a bizalmát. Ne nagyzolj, ne fölényeskedj, ne pufogtass latin szavakat, mert felesleges. Fogd meg a kezét, ha úgy látod, ez jó lehet neki, de ne tolakodj, ha távolságot kíván tartani. Ha így viselkedsz, hiteles leszel. Érted kislány?

Értettem, és megértettem, és köszönöm Imre, sokszor eszembe jutott, a gyerekekkel és persze a szülőkkel kapcsolatban is.

Oszd meg ismerőseiddel is.

(Kiemelt képünk illusztráció.Forrás:24.hu