Tragédia!!! Meghalt a gödöllői kriptába zuhant asszony

Beesett egy 2,5-3 méter mély kriptába egy nő a gödöllői köztemetőben vasárnap délután. A helyi tűzoltók emelték ki, a mentők kórházba vitték.

Rosszullét miatt zuhanhatott a kriptába az asszony, aki 3 métert zuhant egy sírba Gödöllőn. Az áldozatot életveszélyes sérülésekkel vitték a honvédkórházba.

A nő a szerettei sírját látogatta meg a sírkertben, és a baleset valószínűleg azért következhetett be, mert ráült az egyik sír márványlapjára, az alatta eltörhetett, és rá is zuhant. “Úgy tudjuk, a szerencsétlenül járt asszonyhoz mentőhelikopter is érkezett, amely csak egy kilométerre a baleset helyszínétől tudott leszállni, egy játszótér közelében. Ide a nőt mentőautó szállította a temetőből”

A Pest Megyei Katasztrófavédelem szóvivője azonban akkor még azt mondta, ismeretlen okból zuhant a sírba az asszony. A nő súlyos sérüléseket szenvedett.

“Mindannyian nagyon aggódunk miatta. A helikopterbe senki nem ülhetett be mellé, így majd a kórházban tudunk meg róla többet. A közvetlen hozzátartozók már a kórház felé tartanak, hogy megtudják, milyen állapotban van” – mondta a helyszínen egy rokon.

Kiderült, hogy még vasárnap meghalt a 90 év körüli asszony. A Honvéd Kórház által küldött közleményben azt írták, hogy bár az orvosok minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy megmentsék a nőt, olyan súlyos sérülései voltak, hogy vasárnap este életét vesztette.

A lapok arról írtak, hogy a nő valószínűleg rosszullét miatt eshetett bele a sírba: nekitámaszkodhatott a márványnak, az azonban eldőlt és beszakította az új állapotban lévő sír fedőkövét, a nőt pedig magával rántotta.

Az egykori főnyomozó durván kiosztotta Dr Zacher Gábor!Íme a teljes írás…

A méltatlan kórházi körülmények miatt született meg a következő írás egyenesen Zacher Gábornak címezve.

A mai napon elbúcsúztattuk apukámat Id. Labanc Ferenc honvéd alezredest, a Dunai Flottilla volt parancsnok _helyettesét , gyönyörű és mégis felemelő Honvédségi díszszertartással.

Volt himnusz gyönyörű megemlékezés és díszsortűz is. Mégsem erről írok nektek ez hadd maradjon a lelkem legmélyén.

De amit halála előtt tapasztaltam és láttunk többen is hozzátartozóimmal az mélységesen felháborít és nem tudom lenyelni ,nap mint nap vissza öklendem. Halála előtt néhány nappal a Honvéd Kórház Sürgősségi osztályán feküdt,tulajdonképpen haldoklott embertelen körülmények között. Vasárnapi látogatásom során ( Jan.8.án 13:00kor) azt tapasztaltam,hogy szegénykémnek az infúziója már rég lefolyt,az oxigénellátója pedig folyadék feltöltés híján nem működött. Szemmel láthatóan nagy fájdalmai voltak amit hősiesen próbált leküzdeni. Ezzel szemben vagy 4 ápoló vagy inkább csak annak mondott tróger unottan beszélgetett, kávézgatott, röhögcsélt saját sztorijain annak ellenére,hogy jól láthatóan ellátatlan haldokló szörnyű állapotban lévő emberek voltak az ágyakon. Egy főápolónak nevezett szarházi épp a számítógépen pötyögött valamit,az úgynevezett fektető orvos nemhogy az osztályon de még az épületben se volt és hozzátartozók többen is aggódva vártak valami segítségre.

Többszöri felszólításomra egy tenyeres talpas ápolatlan majdhogynem koszosnak tetsző ápolónő nagy flegmán kicserélte apukám infúzióját úgy,hogy közbe 3x is mellészúrt vénájának. Arról már nem is beszélek,hogy mindenki szinte bevizelve feküdt az ágyakon és 2 3 beteg is hangosan jajgatott fájdalmába. Egyetlen fiatal orvosnő beszélgetett kint a váróban majd kapott borítékot a köpenyébe, de kérdésre csak annyit tudott válaszolni,hogy ő nem a fektető orvos ezért semmit nem tud nyilatkozni senkiről

Hát ezért kedves Zacher Gábor főorvos úr , mint osztályvezető a KURVA ÉDESANYÁDAT!!

Mert tudod én úgy gondolom,hogy egy sürgősségi osztályon általában arat a halál de ezt csak úgy teheti meg,hogy a lehető legjobb orvosok és ápolok küzdenek ellene. Én úgy gondolom,hogy egy ilyen osztályon nincs helye a nevetésnek,nincs helye a lustaságnak,és nincs helye a pénzéhségnek sem. Egy ilyen helyen az orvos és az ápoló közlekedjen futva,és csak akkor pihenhetnek meg ha minden beteg tökéletesen rendbe van téve , állapotától függetlenül. Nem véletlen,hogy az osztályodat halálgyárnak hívjak és óriási szerencsétek,hogy az emberek fájdalmukba és megrendülésükben nem rúgják szét a seggeteket. Ezekre a dolgokra amiket leírtam nincs mentség,nem lehet megmagyarázni . Egy dolgot lehet csak tenni, lemondani és eltakarodni oda ahol nem tudsz kárt okozni. Felháborító,hogy fizetésemelésről és egyáltalán pénzről mertek beszélni úgy,hogy egy ország népének a vérét szívjátok évtizedek óta. Milliárdokat raktok zsebre és még van pofátok pénzt követelni. Játsszátok az eszeteket és nyugaton csicska alorvosok vagytok az ottani pénzekhez képest éhbérért. Mélységesen együtt érzek ismerőseimmel,barátaimmal,és ismeretlenekkel is, kiknek szerettei az osztályodon vesztették életüket. És félreértés ne essen,nem a halállal van bajunk hiszen az mindegyikünk végső célja (a tied is az lesz Gábor) hanem a mód és az embertelenség ellen lázadok,lázadunk!

Ui: Amennyiben van valami a két lábad között úgy bárhol,bármikor bármilyen sporthelyiségben ahol van 4 szögletű ringnek nevezett pódium,szívesen sportolnék veled!!

Labanc Ferenc

Kikelt magából az egykori főnyomozó,keményen nekiment Zacher Gábornak!Ezt olvasd el!

Labanc Ferenc volt operatív főnyomozó  nyersen kelt ki a Honvéd Kórház sürgősségi osztályával szemben.

Az elmúlt egy évben már nem az első eset, hogy a kórházról személyes indíttatású, negatív történet lát napvilágot, de a volt főrendőr most minden eddiginél keményebb véleménynek adott hangot.

Labanc Ferenc édesapját a halála előtt a sürgősségin ápolták, és erről írt saját blogján nyílt levelet Dr. Zacher Gábornak.

Idézet az írásból:

“De amit halála előtt tapasztaltam és láttunk többen is hozzátartozóimmal az mélységesen felháborít és nem tudom lenyelni ,nap mint nap vissza öklendem. Halála előtt néhány nappal a Honvéd Kórház Sürgősségi osztályán feküdt,tulajdonképpen haldoklott embertelen körülmények között. Vasárnapi látogatásom során ( Jan.8.án 13:00kor) azt tapasztaltam,hogy szegénykémnek az infúziója már rég lefolyt,az oxigénellátója pedig folyadék feltöltés híján nem működött. Szemmel láthatóan nagy fájdalmai voltak amit hősiesen próbált leküzdeni. Ezzel szemben vagy 4 ápoló vagy inkább csak annak mondott tróger unottan beszélgetett, kávézgatott, röhögcsélt saját sztorijain annak ellenére,hogy jól láthatóan ellátatlan haldokló szörnyű állapotban lévő emberek voltak az ágyakon. Egy főápolónak nevezett szarházi épp a számítógépen pötyögött valamit,az úgynevezett fektető orvos nemhogy az osztályon de még az épületben se volt és hozzátartozók többen is aggódva vártak valami segítségre.”

A teljes levelet itt lehet elolvasni

Nyílt levél dr. Zacher Gábor részére!Olvasd el te is!

Tisztelt doktor úr!

Végignéztem, egyben végigszenvedtem a Hír Tv Egyenesen című műsorában előadott és mappájával megtámogatott nyilatkozatát, amellyel a mundér becsületét védte. Mielőtt tovább folytatnám, közreadom az orvosi eskü nemzetközi szövegét:GENFI DEKLARÁCIÓ

(NEMZETKÖZI ORVOSI ESKÜ)

ELFOGADTA AZ ORVOSI VILÁGSZÖVETSÉG MÁSODIK KÖZGYŰLÉSE, GENF, 1948. SZEPTEMBER

MÓDOSÍTOTTA A 22. ORVOSI VILÁGKÖZGYŰLÉS, SYDNEY, 1968. AUGUSZTUS ÉS A 35. ORVOSI VILÁGKÖZGYŰLÉS, VELENCE, 1983. OKTÓBER

ÜNNEPÉLYESEN FOGADOM, HOGY AZON IDŐ ALATT, MÍG AZ ORVOSI HIVATÁST GYAKORLÓK TAGJÁNAK VALLOM MAGAM:

életemet az emberiség szolgálatára szentelem;
megadom oktatóimnak a nekik járó tiszteletet és hálát;
lelkiismerettel és méltósággal gyakorlom hivatásomat, betegeim egészsége lesz számomra az elsődleges szempont;
még a beteg halála után is tiszteletben tartom a reámbízott titkokat;
minden erőmmel fenntartom az orvosi hivatás tiszteletét és nemes hagyományait;
kollégáimmal testvérként bánok;
nem engedem, hogy vallási, nemzetiségi, faji, pártpolitikai, vagy társadalmi szempontok eltántoríthassanak a betegeimmel kapcsolatos kötelességeim teljesítésétől;
az emberi életnek a fogamzástól kezdve megadom a legnagyobb tiszteletet; – orvosi tudásomat pedig engem fenyegető veszély esetén sem használom az emberiség törvényeivel szemben.
EZEKET AZ ÍGÉRETEKET ÜNNEPÉLYESEN, SZABADON TESZEM, ÉS BECSÜLETEMRE FOGADOM.

Tovább is megyek:

A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe – elfogadta a Magyar Orvosi Kamara Küldöttközgyűlése 2011. szeptember 24-én. A törvény értelmében hatályba lép 2012. január 1-én. Csak pár sort idéznék ebből, hogy felfrissítsem statisztikákba feledkezett memóriáját:

(4) AZ ORVOS NEM ÉLHET VISSZA BETEGE KISZOLGÁLTATOTT HELYZETÉVEL, NEM SÉRTHETI EMBERI MÉLTÓSÁGÁT, FIGYELEMBE KELL VENNIE SZEMÉREM ÉS SZÉGYENÉRZETÉT. MÉG KILÁTÁSTALANNAK TŰNŐ ESETBEN IS VIGASZT KELL NYÚJTANIA, ERŐT ADVA BETEGÉNEK. FELTÉTLENÜL EL KELL KERÜLNIE A BETEG TÁRGYIASULÁSÁT, AMELYNEK KÖVETKEZTÉBEN ESETTÉ, A KUTATÁS TÁRGYÁVÁ, VAGY SORSZÁMMÁ VÁLHAT.

(5) A BETEG JÓLLÉTE MINDENEKELŐTT: EZT AZ ELVET SEM A TÁRSADALMI, SEM POLITIKAI NYOMÁS, SEM AZ ADMINISZTRÁCIÓS KÖTELEZETTSÉGEK, SEM KERESKEDELMI ÉRDEKEK NEM SÉRTHETIK.

És ezzel elérkeztem a számomra talán legalapvetőbb fogalomhoz, az emberség fogalmához, melyet mi, más hivatással rendelkező, és az egészségügyi „szolgáltatásokat” igénybe vevők jól ismerünk. Ám mivel erről a műsorban nyomokban sem esett szó, tájékoztatom:

(18) AZ ORVOS KÖTELES A TŐLE ELVÁRHATÓ MÓDON BETEGE FÁJDALMÁT, FÉLELEMÉRZÉSÉT CSÖKKENTENI.

II. 2.1. AZ ORVOS ELSŐSEGÉLY-NYÚJTÁSI KÖTELEZETTSÉGE

(1) SÜRGŐS SZÜKSÉG, VESZÉLYEZTETŐ ÁLLAPOT ESETÉN AZ ORVOS KÖTELES A JELENTKEZŐ BETEGET FOGADNI, AZ ÁLTALA ÉSZLELT BETEGET ELLÁTNI, ÉS – AZ ADOTT LEHETŐSÉGEKNEK MEGFELELŐEN ÉS A TŐLE ELVÁRHATÓ MÓDON – ELSŐ ORVOSI ELLÁTÁSBAN RÉSZESÍTENI, ÉS ÁLLAPOTÁTÓL FÜGGŐEN A SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEKRŐL GONDOSKODNI.

(2) AZ ORVOS A HELYSZÍNEN MAGA DÖNTI EL, HOGY A SÜRGŐS SZÜKSÉG ÉS VESZÉLYEZTETŐ ÁLLAPOT ESETE FENNÁLL-E. HA A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ INFORMÁCIÓBÓL A SÜRGŐS ORVOSI ELLÁTÁS 7 SZÜKSÉGESSÉGÉT BIZTONSÁGGAL NEM LEHET MEGÁLLAPÍTANI, ÚGY KELL ELJÁRNI, MINTHA AZ BIZONYÍTOTTAN FENNÁLLNA.

Nem folytatnám a sort a következő 30 oldal felsorolásával, akit érdekel annak, de legfőképp önnek ITT áll a hivatkozás.

Szeretném megkérdezni, mert ez a műsorvezető figyelmét elkerülte: a fenti pontokból ön melyiknek felelt meg ama beteg ellátásának (vagy el nem látásának) során, aki sajnálatos módon – a rendelkezésünkre álló információk alapján – órákig haldokolt a Honvédkórház sürgősségi osztályán anélkül, hogy fájdalmát enyhítették volna?

Amit végtelenül gusztustalannak tartok: ön statisztikai adatokkal próbálja a mundér becsületét megvédeni, az általunk – civilek, betegek, egészség-károsultak – már megszokott szakmai összezárást követve; ön megpróbálja megmagyarázni azt, amit mi elég sokan tudunk az egészségügyről, csak aki fetreng a fájdalomtól, azt ez egyáltalán nem érdekli.

Doktor úr! Nem nekünk kell ezt a statisztikákat felmutatni, hanem a feletteseinek, mert nem biztosítják az ön munkájának legelemibb alapfeltételeit sem.

Ön azzal védekezett egyebek mellett, hogy a sürgősségi osztályon olyanokat is el kell látnia, akiknek egészségi állapota ezt nem indokolja. Nos, az ön ismeretei itt is csődöt mondtak, amikor azzal védekezett, hogy ellenkező esetben feljelentik:

ETIKAILAG NEM KIFOGÁSOLHATÓ, HA AZ ORVOS SZAKMAI VAGY ERKÖLCSI MEGGYŐZŐDÉSE MIATT – A JOGSZABÁLYOK KERETEI KÖZÖTT – NEM VÁLLAL ÉS NEM VÉGEZ BIZONYOS KEZELÉSEKET.

Ön azt állítja, hogy a napi szórásokat, átlagokat figyelembe véve, olyan is előfordul, hogy naponta 160 főt látnak el. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez rettentően nagy szám. Kérném ez esetben kiírni a váró ajtajára, hogy jelenleg a 100. beteget látjuk el, úghogy ön, tisztelt beteg, aki vért hány és fetreng a fájdalomtól, a 160-ik lesz. Nem az alapellátás várólistáján, hanem az életmentő várólistán.

Ön azt állította, hogy ez a beteg menthetetlen volt. Ez a műsorban úgy jött le, hogy akkor pont ráért vergődni, mert önök amúgy sem értek rá vele foglalkozni.

De nekem rögtön adódik az ezzel kapcsolatos másik kérdésem: ha önök nem vizsgálták meg a beteget, vagy csak futólag tették ezt az alapellátás-felmérés alapján, akkor honnan tudták, hogy mentehetetlen volt? Nyilván az lehetett, amikor már felnyitották. De ha esetleg mégis sikerült az első kézrátétellel megállapítani a beteg menthetetlen állapotát, mit tett ön, mint ügyeletes a fenti etikai szabályok szerint elvárhatóan? Mivel enyhítette a beteg fájdalmát? Nem volt a környéken egy kurva fájdalomcsillapító?

Ön előadta a hattyú halálát – az egészségügyét -, de ez a maga halála is egyúttal. Csak nem vette észre, hogy saját magának mond ellent. Önnek nem Kálmán Olgához kellett volna mennie élő adásba, önnek egyetlen feladata lett volna. Nem most, hanem a 101-ik beteg után. Berúgni a Balog emberállat miniszter és az Orbán nevű foci- és hatalommániás ajtaját. Mert ön értünk, betegekért van, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a felelősök is mindent megtegyenek.

De nem. Ön ebben a műsorban is csak azt tudta elmondani, hogy nemrég kaptak anyagi forrásokat. Nagyon helyes. És akkor? A maradék 60 beteg ellátására elegendő volt az a pénz? Hol van a megbecsült személyzet, az infrastruktúra, vagyis a tárgyi-személyi feltételek? És hol van az emberség? Nem csak most hol van, hanem évekkel ezelőtt hol volt?

Tisztelt doktor úr! Nem vonom kétségbe az ön szakmai tudását, bár lövésem sincs erről azon túl, hogy a magyar alkoholizmus ünnepei előtt és után – vagy ezektől függetlenül az általános droghelyzetről – nyilatkozik. Szerintem meg nyilatkozatok és tévészereplések helyett dolgozzon!

Bennem az adrenalin akkor szökött az egekbe, amikor ön a betegekkel, hozzátartozókkal történő kommunikáció javításáról beszélt. Olvassa el kérem az etikai kódexet! Az, ahogyan nem csak az önt ért ilyetén kritikák, de az általam is megtapasztalt jelenségek alátámasztják, igenis probléma a flegma, lekezelő modor. Mintha nem beteg emberekről lenne szó, hanem fél sertésekről. Sok esetben hentes módjára bánnak az emberekkel, az a stílus sok esetben minimum elfogadhatatlan. Megértve az önök túlterheltségét, semmi nem írhatja fölül a betegellátás humánus jellegére vonatkozó elvárásokat. Itt nem csak betegek vannak, hanem olyan hozzátartozók is, akik mögött nem pusztán a beteg szerettük iránti aggodalom áll, de akiknek egyéni, családi sorsa is megpecsételődik az önök szakmai, emberi hozzáállása révén.

Tudom, hogy a sok évnyi rutin nyerssé, rideggé teszi az embert, de néha nem árt tükörbe nézni. Mert el lehet játszani a hamis megváltó szerepét, de embernek lenni és maradni, az a legfontosabb. Enélkül gyógyítás sincs, ugye. Önök mondják, de mi is tapasztaljuk, hogy
a remény, a hit erőt ad a betegségek elviselésében-legyőzésében. Akkor miért veszik el tőlünk ezt a lehetőséget? Mi nem a statisztikában akarunk hinni, hanem a gyógyulásunkban.

Éppen ezért kell ezt az embertelen, az egészségügyet romokba döntő, az emberek élethez való jogát sorozatosan megsértő, veszélyeztető kormányzatot leváltani, bíróság elé állítani és elszámoltatni. Hogy legalább a stadionokra költött pénzt az egészségügybe visszafizessék.

Ami természetesen az önök felelősségét egyáltalán nem kisebbíti, tisztelt doktor úr!

Csoma Gábor