Íme egy életszerű történet,napjainkból

Sziasztok!

Henrietta vagyok, és egy megbotránkoztató esetről szeretnék nektek ezúton beszámolni – melyről sajnos váltig beigazolódni látszik, hogy egyre kevésbé rendhagyó dolog a budapesti éjszakák forgatagában- így sajnos bárkivel megtörténhet.

2018.03.09.-én barátommal /továbbiakban: Attila/ és egyik barátjával /továbbá: Máté/ egy budapesti szórakozóhelyre mentünk szórakozni, táncolni. A buli egy bizonyos pontig teljesen a várt módon alakult, minden rendben volt, jól éreztük magunkat. Együtt táncoltunk, sört ittunk, majd az egyik pillanatban csuklón ragadtam Attilát azzal, hogy ,,…irány az első sor…” és velem az élen előre indultunk.

Ekkor az egyik pillanatban valaki, vagyis valakik elragadtak minket a tömegből. Feltettek egy kérdést melyet a nagy hang miatt hallani se lehetett, és mire észbe kaptunk volna hogy mi történik, azonnal mindkettőnket elkezdtek fojtogatni, és a feljárathoz vezető lépcsőfordulóba húztak minket – a nyakunknál fogva. Attilát 4-en vitték, engem ketten. A lépcső tetején kellett a könnyeim között végignéznem ahogy szegényt semmit se sajnálva ütik mint egy lisztes zsákot, meg a lila fejét ahogy a színe vált át pirosba, mert két másik ember hol az egyik, hol a másik oldalról felváltva üti ököllel, miközben a harmadik fojtogatja, a negyedik pedig a teljes felső testét üti. Attilán nem tudtam segíteni, ugyanis eközben ketten munkálkodtak azon, hogy én is elveszítsem az eszméletem, de szerencsére kitartottunk Attilával, így nem sikerült.

Eredménytelen tetteiket akkora felháborodás övezte, hogy az egyik személy a következőket mondta: ,,… bazdmeg ez nem akarja elveszíteni az eszméletét, akkor legalább törjük hátra mindkét kezét…” . Ekkor tudtam végre megszólalni, és kérlelni őket, hogy ne bántsanak minket, nem csináltunk semmit. Erre a kijelentésre mindannyian megszeppenve azonnal a kijárathoz taszítottak minket /”…lehet azt se gondolták rólunk, hogy magyarok vagyunk…”/, engem azzal fenyegettek – örülhetek egyáltalán, hogy nem erőszakoltak meg- majd kilöktek az utcára, ahol hangos figyelmeztetések közepette arra utasítottak, hogy az út túloldalán tartózkodjunk. Mintha mi lennénk azok akiktől igazán tartani kéne…. Ezzel párhuzamban már zsebből elő is kerültek a hamis vádak –miszerint Én a fejüknek estem, bántottuk őket, és amit tettek az pusztán önvédelem volt. Ekkor világosodott meg bennünk, hogy valójában ami történik az nem pusztán szervezett bűnözés, hanem a szórakozóhely személyzetének tagjai követik el.

Hogy mi célból akarták, hogy elveszítsük az eszméletünket, abba bele se merek gondolni….

Felismerve a helyzetet -hogy mindketten a tudatunknál vagyunk- és némi érvelést követően megkaptuk a ruhatárban letett értékeinket is. Ekkor került elő Máté barátunk is, telefonon értesítettük hogy mi történt. Az ő kíséretében odamentünk néhány, a helyszínen tartózkodó rendőrhöz, de nem tudtak mit tenni az ügyünk érdekében. Állításuk szerint ez nem az első, de nem is az utolsó eset, az elkövetők ’’szakemberek”, az érintett helyeken pedig nem véletlen nincs kamera. Ha csak nem a rendőr szeme láttára történik mindez, addig nincs jogerős bizonyíték. A tanúk /…vagy elkövetők…/ véleményének forszírozásába bele se mennék, ez nem az a fórum. ,,…A te szavad az enyém ellen…”- ez a magyar jog.

Ennek tükrében tisztában vagyok azzal, hogy amit itt teszek egy bizonyos aspektusban rágalmazásnak tekinthető, de ha szó nélkül megyünk el egy ilyen dolog mellett, akkor a következőleg ártatlanul bántott személy(ek) esetében magunkat éreznénk bűnrészesnek.

Továbbá tudom, hogy a Blaha szíve a hely, de ez nem kéne hogy záloga legyen annak, hogy a barátomat fasírttá verik, vagy hogy fojtogatva kiüssenek minket. Vajon mi lett volna ez esetben a történet folytatása…?

Attila, Máté, és jómagam sikeres, erkölcsös emberek vagyunk.
Magunkhoz a legtávolabbi dolognak tartom, hogy másokat tettleg bántsunk, nem fér a fejünkbe miért épp velünk történt meg mindez. De az elkövetők által kitalált, az arcunkba ’’dobott” fiktív beszámolók szerint kár is erre ésszerű magyarázatot keresni.

Kérek minden kedves kommentelőt, hogy tartózkodjon a trollkodástól, vagy a rosszindulatú megjegyzésektől, ugyanis ez a dolog értetek is van!

Köszönjük szépen,
üdvözlettel: Máté, Attila & Heni